Határtalanul!

 

A Vénkerti Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola 7. osztályos tanulói a Határtalanul! Pályázat keretében történelmi és irodalmi hősök nyomában jártak a kincses Kolozsváron és környékén. Négy feledhetetlen napot töltöttek a határon túl, ahol megismerkedtek Kalotaszeg    épített és természeti értékeivel. Felkeresték az Arany Jánoshoz, Ady Endréhez, a Hunyadi családhoz és Bethlen Gáborhoz kapcsolódó emlékhelyeket.

 

1. nap

Szeptember 21-én reggel Debrecenből, az iskola parkolójából indultunk Erdélybe. Mindenki nagyon izgatott volt, főleg a szüleink. Elbúcsúztunk, és irány az első célállomás!

A határt átlépve már mi is izgultunk, vajon milyen lesz ez a kirándulás. Először Nagyszalontán idéztük fel az Arany Jánosról tanultakat.  Megnéztük a Csonka tornyot, mely Szalonta várának őrtornya. A várat a hajdúk kezdték el építeni, és Rákóczi György segítségével fejezték be 1636-ban.  A négyemeletes toronyban múzeumot rendeztek be a város legnagyobb szülöttének, Arany Jánosnak. Nekem ez a múzeum tetszett a legjobban. Utazásunk közben megtekintettük Élesden az Erzsébet Szállót, amelyben egykor Dankó Pista, magyar cigánymuzsikus, nótaszerző is játszott.  Csucsán megnéztük a „fehér házat”, ahol az első világháború idején Ady Endre lakott. Itt elszavaltam  Ady Endre Őrizem a szemed című versét. A Királyhágó a Sebes-Körös jobb partján fekszik, a kilátás egyszerűen csodálatos. Ilyen szépet még nem láttunk. Egy rövidebb út után megcsodálhattuk Bánffyhunyadon a cifra házakat, és egy több száz éves templomot is. Kalotaszentkirályra folytattuk utunkat, ahol megtekintettük az Ady emlékművet, a Kalota patakot és meghallgattuk Ady Endre: A Kalota partján című versét. Ezután megérkeztünk a szállásunkra, ahol már nagyon vártak bennünket. A vacsora mindenkinek ízlett, a hájas sütemény volt a legfinomabb. Még beszéltünk egy kicsit a szüleinkkel, majd gyorsan elaludtunk. Hamar eltelt az első nap.

 

2. nap

A kirándulásunk második napján ellátogattunk Tordán a sóbányába, és a Tordai hasadékhoz is. Először a sóbányába mentünk, ahol nagyon sok érdekes dolgot láttunk: Régi eszközöket, 8 ló meghajtású IX. századi emelőszerkezetet, egy működő makettet, csillét, és a legfontosabbakat: sófalakat, sókristályokat. Később a Tordai hasadékhoz mentünk el, ahol egy sétán vettünk részt. Itt láttunk hegymászókat, emlékműveket, gyönyörű fákat. Fantasztikus panoráma tárult elénk a dombról, amelyről megtekintettük a hasadékot. A nap során több templomot is megcsodálhattunk, például egy tordai római-katolikus temolomot, ahol először mondták ki a vallásszabadságot. Az idegenvezetőinktől sok kérdésre kaptunk választ. Minden gyerek szívesen fotózott, akármerre is jártunk. Ennek az időjárás is kedvezett. Szerintem mindenki nagyon jól érezte magát.

 

3. nap

A harmadik reggel csodálatos napra ébredtünk.

Az ínycsiklandó reggeli után a faluban található Néprajzi Múzeumban kezdtük programunkat, ahol végigvezettek bennünket Torockó történelmén. Kolompok és régi mezőgazdasági eszközök mellett gyönyörű népviseleteket láttunk, amely minden generációt jellemzett. A remek ismeretterjesztés után busszal mentünk a nap fénypontjára, Gyulafehérvárra. Először a székesegyházat tekintettük meg, ami belül hatalmasabbnak látszott, mint kívülről. Megkoszorúztuk a Hunyadiak sírját és márványból faragott síremlékét. Ezután volt szabadidőnk is, amikor az ottani bazároknak köszönhetően vásárolgattunk. A délután folyamán ellátogattunk Tövisre, ahol egy bűvész várt miket. A bemutató mindenkit kábulatba ejtett, ezért fényképezni is elfelejtettünk. Ezután megvendégeltek némi innivalóval, és felmehettünk a 800 éves templom tornyába is. Fenn ugyan fújt a szél, de a kilátás annyira gyönyörű volt, hogy mindent felülmúlt. Végül Nagyenyedre érkeztünk, ahol a Bethlen Gábor kollégiumot tekintettük meg, és koszorút tettünk Bethlen Gábor szobrára. Meséltek nekünk az iskola tűzvészéről és a két fűzfáról, amit Jókai Mór tett örök életűvé a művében. Ellátogattunk a Torockói Gyermekotthonba, ahol 22 gyermek él. Meghívtuk őket a kultúrház kis termében tartott balett bemutatónkra.

Estére visszaértünk a szállásra, nagyon  elfáradtunk,  a hangulat mégis  vidám volt. Mindenki élvezte a napot, és boldogan mutogatta szuvenírjeit másoknak.

 

4. nap

Utolsó napunk Erdélyben. Reggel korán keltünk, majd egy finom reggeli után elindultunk a meghódításra váró várromhoz, amelyet később meg is másztunk. Ezután Kolozsvárra érkeztünk, ahol megcsodálhattuk Szent Mihály-templomát. Sajnos, nem tudtunk teljesen körülnézni, mert éppen misét tartottak. Azután megtekintettük a templom mellett lévő Mátyás szoborcsoportot. Ez az emlékmű Fadrusz János leghíresebb alkotása. Maga a művész így írt levélben alkotásáról: „A kolozsvári Mátyás szoborban Magyarország fénykorát ábrázolom, amikor a magyar rettegve tisztelt és csodált nemzet volt Európa népei között.”

Utána még sétáltunk egyet a városban, később pedig Körösfő felé vettük az irányt. Itt megcsodáltuk a gyönyörű református templomot és megkoszorúztuk Vasvári Pál emlékművét. A vásárban mindenki ajándékokat nézegetett. Amikor végeztünk, Nagyváradra indultunk, ahol elbúcsúztunk az idegenvezetőtől. A határon áthaladva már mindenki nagyon izgatott volt. Egy órás út után megérkeztünk Debrecenbe, ahol a szüleink nagyon vártak bennünket. Lepakoltunk a buszról, és elköszöntünk tanárainktól meg a többi gyerektől. Nagyon sokat tanultunk a négy nap alatt, és élményekkel gazdagabban tértünk haza.