Határtalanul! 2024

Debreceni Tankerületi Központ
Vénkerti Általános Iskola
és Alapfokú Művészeti Iskola 031096

ERDÉLY KINCSEI
HAT-KP-1-2024/1-001007

Előkészítő óra

Az előkészítő óráinkat 2025. május 5-én, május 9-én és június 4-én tartottuk meg, azzal a céllal, hogy tanulóink megismerkedjenek Erdély történelmi múltjának fontos eseményeivel a honfoglalástól napjainkig, az ott élő emberek vallási és etnikai sokszínűségével, arányaival. Beszélgettünk arról is, hogyan kerültek magyar közösségek a mai határainkon kívülre, és közösen feltártuk ennek történelmi okait. Próbáltuk azt is megértetni velük, hogy az elcsatolt területeken élők hogyan tudták megőrizni több mint 100 éven át magyarságukat, nyelvüket, kultúrájukat. Megnéztük, hogy a régiókban, milyen múltja, illetve jelene van a magyarlakta településeknek, kitértünk Székelyföld és Udvarhelyszék történelmére. Néhány kép erejéig bemutattuk a látogatásra kerülő helyszíneket. Külön figyelmet fordítottunk a székelyföldi sóbányák történetére.

A Határtalanul program Barangoló digitális tartalomtár használatával tanulóink interaktív módon ismerkedhettek meg a meglátogatandó tájegységekkel, ezek kulturális, vallási, történelmi örökségével, mely hozzájárult az utazás iránti érdeklődés felkeltéséhez. A Barangoló digitális tartalomtár megismerésére két órát szántunk (május 9-én és június 4-én), melyen a gyerekek játékos feladatokon keresztül ismerkedhettek a meglátogatásra kerülő erdélyi helyszíneinkkel. A felület segítségével megnézhették a gyönyörű fürdőváros Szováta híres tavát (Medve-tó), keletkezését, gyógyhatását. Keresztrejtvény megoldása során tájékozódhattak a kereszténység zarándokhelyén, Csíksomlyón található kegytemplomról, ahová István pap vezette először a híveket. Székelyudvarhellyel kapcsolatban nemcsak a jeles épületek, de a híres emberek is szóba kerültek, köztük Orbán Balázs székely tudós neve és munkássága is. Ismeretet szerezhettek a székelykapuk részeiről, elkészítésük módjáról. Fehéregyházán sajnos nem láthattuk a Petőfi-emlékparkot, de a Barangoló során megismerhettünk, néhány, az 1849-es csatából származó tárgyat.

Június 6-án a résztvevő diákokat balesetvédelmi oktatásban részesítettük. Az utazással és az ott tartózkodással kapcsolatos szabályainak megismertetése mellett megbeszéltük a toleráns és kooperatív viselkedés alapszabályait is.

1. nap: 2025. június 10. (kedd)

A kirándulás a pünkösd utáni kedd reggelén (június 10-én) indult a Grand Tours kiválóan felszerelt emeletes buszával. 36 diákunk közül többen megfordultak Erdélyben, de a székelyek lakta területeken mindössze hatan jártak. Mivel úti célunk, Korond igen messze, 415 km-re van Debrecentől, tudtuk, hogy nagyon sok szépséggel, érdekességgel fogunk találkozni, hiszen a táj, a kultúra és a történelem különleges élményeket ígért. Útközben az idegenvezető lelkes ismertetői, elbeszélései segítettek ráhangolódni az előttük álló napokra. A legendás történetek hallgatása közben észrevétlenül gyorsan eltelt az utazás. Megálltunk Bánffyhunyadon, ahol a helyi református templomot látogattuk meg. A templom lelkipásztora a templom bemutatásán túl történelmi-vallási ismereteket is nyújtott számunkra. Megtudtuk, hogy Bánffyhunyad Kalotaszeg központi városa, amelyhez ma már csak 36 település tartozik. Megismertük nevének keletkezését is, megcsodálhattuk a templomban lévő kalotaszegi nagy írásos, hímzéses kézimunkákat. Bár ezen a területen a római katolikus, unitárius és a református felekezet együtt él, a templom történetében csupán a katolicizmus és a reformáció hatásai mutatkoznak. A templombelsőt különlegessé teszi a fakazettás mennyezetdíszítés, melyek két korszakban készültek. Az újabb, „szentéji terület” mennyezete holdnaptárként szolgált a 970 sípos orgona megépítéséiig. Jakab Mihály Gyula lelkipásztor azt is elmondta, hogy a felújítás során a templomhajóban felfedett falfreskók milyen bibliai történeteket ábrázolnak, ezek hétköznapi vonatkozásaira is rámutatott, közelebb hozva ezeket a történeteket a gyerekekhez.

Az utazás során megfigyelhettük a Kárpátok vonulata mellett az egykori Pannon-tenger által elöntött lépcsőzetes medencéket is.

Ezen a napon ízelítőt kaptunk Erdély természeti szépségeiből és vallástörténetéből.

2. nap: 2025. június 11. (szerda)

Tamási Áron farkaslaki szülőházának meglátogatásával indult a napi programunk. Ismertetőt Hadnagy Júlia népművelő tartott számunkra. Tőle tudtuk meg, hogy emlékháza a faragott gerendákkal és mészkék színű falakkal a székely népi építészet jellegzetességeit mutatja. Megtudtuk, hogy egy baleset következtében nem tudott segíteni a családjának a kétkezi munkában, így testvérei közül számára adatott meg a tanulás lehetősége. Végakaratának megfelelően a farkaslaki katolikus templom két csertölgyének árnyékában nyugszik. Tiszteletünk kifejezéseként koszorút helyeztünk síremlékére.

Még ugyanitt, Farkaslakán nemcsak megismerhettük, de ki is próbálhattuk a kürtőskalács készítésének mesterségét a Kovács–kalács műhelyében. Miután elfogyasztottuk a kalácsokat, a Kalonda - tetőn megállva megtekinthettük a faszénégetés munkafolyamatait. Láthattuk az előkészített boksákat, a földdel takart, kilyuggatott, füstölgő „kemencéket”, és a már kihűlt újra hasznosításra váró területet is.

A korondi Sófeldolgozó Üzemben Tófalvi Kálmán Csaba egy élvezetes előadás keretében ismertette meg velünk a különböző színű sótömbök feldolgozásának munkafolyamatát, és megtapasztalhattuk a sós levegő légzőrendszerünkre gyakorolt pozitív hatását.

Déli étkezésünkhöz a helyi termelők (Tófalvi Lajos Lekvár és szörpkészítő, Fábián Csilla Tejfeldolgozó és sajtkészítő, Tófalvi Rozália Kenyérsütő) biztosították az alapanyagokat: lekvárokat, sajtokat, szörpöket. Kóstoltunk kovászos pityókás kenyeret, áfonya- és csipkebogyólekvárt, diós, medvehagymás, áfonyás sajtot, házi készítésű vajat, melyhez gyógynövényekből készült teát ihattunk.

Délután a gyerekek megismerhették a szövés nehéz és időigényes mesterségét, melyhez rendkívüli türelem, odafigyelés és összpontosítás szükséges. A mesterséget bemutató kedves szövőnő, Lőrincz Eszter előadása közben nyert értelmet számukra a hétköznapi életben is gyakran használt szólások, szófordulatok eredeti jelentése. Pl. „Ne nyüstöljél!”, „Elvesztette a fonalat” kifejezések a szövéshez kapcsolódnak. A gyerekek nemcsak a szövőszék egységeit ismerték meg, hanem „vetélő” használatát is kipróbálhatták. Szebbnél szebb szőttesekben gyönyörködhettünk, itt csodáltuk meg először közelről a gyönyörű székely népviseletet, melynek mintázata a „sóvidéki egymásba akadós karikás”, az összetartozás és egymás segítésének szimbóluma. Minden jeles napon ezt a népviseletet hordják. Gyönyörű szőtteseket is csodálhattak a látogatás során.

Ellátogattunk a világon egyedül itt, Erdélyben található taplászműhelyek egyikébe, Máté Barnához. Ez a különleges mesterség a taplógombák feldolgozásán alapul, olyan taplógombákén, amelyek 1000 méter felett található bükkfákon növekednek. Ezek begyűjtését követően kezdődik a bonyolult folyamat, a válogatás, a két hétig tartó füllesztés, a faragás, a nyújtás, szabás, varrás. A meglágyított és feldolgozott gombafonalak szövedékéből sokféle használati tárgy elkészíthető, ezek közül legnépszerűbbek a kalapok, cipők, kulcstartók, terítők és egyéb dísztárgyak.
Tanulóinkat lenyűgözték a megismert népi mesterségek, ugyanakkor megdöbbenve tapasztalták, hogy milyen fáradságos, idő- és munkaigényes az értékes termékek létrehozása.

A vacsorát követően a korondi Művelődési Házban folklóresten vettünk részt, mely a helyi ifjúsági fúvószenekar a gyerekek által is ismert, népszerű dallamokkal szórakoztatott bennünket. Az amatőr csapat lelkesen készül fellépéseire. A korondi népviseletbe öltözött fiatal korondi diák csodálatos hangon énekelt népdalokkal kápráztatott el bennünket. A székely néptáncosok fellépését követően az este táncházzal és közös énekléssel zárult. Megható volt a közös éneklés, az összetartozást érzését keltő dalokkal. Farsangi fánkkal és gyümölccsel kedveskedtek nekünk. Az est során a székely kultúra teljesen átitatta szívünket és lelkünket, erősítve bennünk az összetartozás felemelő érzését.

3. nap: 2025. június 12. (csütörtök)

A mai napon nagyon sok érdekességről és újdonságról hallhattunk. Első utunk Bözödújfalura vezetett, amelynek tragikus sorsát a régi Ceaușescu-rendszer falurombolási törekvései okozták. Elárasztásának célja a székely magyarság egységének megtörése volt. Sokáig a vízből kimagasló két templomtorony tanúsította ezt a borzalmat, aminek szerencsére halálos áldozata nem volt, mert a falubelieket időben elköltöztették, illetve elmenekültek. Ma már a bedőlt tornyok helyén az összetartozás temploma magasodik, amelyen többféle vallási felekezet szimbóluma is megtalálható. A helyszín közelében emelt kopjafás emlékparkban fájó szívvel helyeztük el iskolánk tanulóinak nevében az emlékezés koszorúját. A falu történetét Szőcs Lajos (Lajos bácsi) mesélte el nekünk.

A Kőris-patakon, amely a patakparti kőrisfákról kapta a nevét, Szőcs Lajos nevéhez köthető szalmakalap múzeumban jártunk. A múzeum egy macskalyukas székelyházban került kialakításra. Meglepődve tapasztaltuk, hogy mennyi minden készíthető el ebből az egyszerű, természetben megtalálható anyagból. A bemutató során vendéglátóink megismertették velünk, hogy hogyan készülnek a különböző szalmafonatok, hogyan kell kalapot varrni és különböző dísztárgyakat készíteni. Megtudtuk azt is, hogy a szalmakalapok alakja, díszítése, viselésének módja és a fonatok száma üzenetértéket hordoztak. A formájáról azt lehetett megtudni, hogy mely vidékről érkezett, a díszítés helyéről, hogy milyen ajkú, a feltűrés módjáról, hogy milyen idős és a fonatainak számáról, hogy hány holdas gazda a viselője. A gyerekek számára a legnagyobb élményt az jelentette, hogy kézműves foglalkozás keretében maguk is készíthettek ceruzás angyalka díszeket.

Hazafelé tartva a székelyderzsi templomnál álltunk meg. Az eredetileg 13-14. században épült gótikus stílusú templomot a 16-17. században erősítették meg padlástéri védelmi szinttel, lőrésekkel, szuroköntőkkel, és négyszögletes várfalat is építettek hozzá öt bástyával. A torony magassága ma körülbelül 38 méter. A templom belsejében a falakon a Szent László legenda freskósorozata 1419-ben készült, ma már csak részben látható. Az unitárius templom jellegzetességei is megfigyelhetők rajta, mint például a csak délre nyíló ablakok, fehér falak, halványkék fakazetták és bútorok. Nagyon meglepődtünk, hogy a vártemplomban még ma is használatos szuszékok találhatók a bástyánál. Ezekben a helyi gazdák manapság is közösen tárolják gabonáikat, terményeiket, akasztják szögre szalonnáikat, sonkáikat, kolbászaikat, ezért nagy a bizalom közöttük, ami a mai világban meglepő és egyben megható.

Innen ered egy székely közmondás is: „Akinek a bástyában szöge van, becsülete is van.”.

4. nap: 2025. június 13. (péntek)

Pénteki napunk első megállója a Csíki Csips Gyárnál volt Csíkszentsimonban. Az üzemlátogatás során nem csupán a gépek működésével és a technológiai folyamatokkal ismerkedhettünk meg, de azt is megtudtuk, hogy a természeti értékek hosszútávú megőrzésére, fenntarthatóságra törekednek, ezért a helyi gazdaságok által, közelben megtermelt nyersanyagot (pityókát) használják fel a termelésben. A vetőmagok ingyenes kiosztásával, a termény felvásárlásával a helyi gazdák megélhetését is segítik. Az ízletes termékből ajándékba is kaptunk egy-egy csomaggal.

Ezt követően Gyimesbükkre indultunk, ahol megtekintettük a Magyar Királyi Államvasutak legkeletibb 30. számú vasúti őrházát, amely régen fontos szerepet játszott a vasúti forgalom biztonságának felügyeletében, és az egykori magyar-román határon áthaladó vonatok ellenőrzésében. Ma már történelmi emlékhelynek számít az egykori 1000 éves határ. Az épület közelében található vár, amely jelenleg felújítás alatt áll, védelmi szerepet szolgált. A múzeumban hazafias csángó férfi tartott megható beszédet. Szólt a valamikori magyar határról, elmesélte, miért épült oda az a ház. Mesélt arról is, hogyan nevelték őt, milyen értékek szerint nőtt fel. Mindannyiunkat megfogott a magyarok összetartozására buzdító lelkesítő beszéde.

Utolsó állomásunk a csíksomlyói Mária kegytemplom meglátogatása volt, melyet Sarlós Boldogasszony tiszteletére emeltek. A gyerekeket ámultba ejtette a csodálatos látvány: díszes oszlopok, ablakok, képek és a kegyhely legértékesebb része, az aranyozott Mária-szobor. A templom előtt érettségiző diákok ballagása fogadott: a diákok székely népviseletben búcsúztak az iskolájuktól.

5. nap: 2025. június 14. (szombat)

A szombati napon Erdély természeti ritkaságai közül csodálhattunk meg néhányat. A Békás-szoroshoz, a mészkőbe vájt szurdokvölgyhöz a Gyergyói- és a Görgényi-havasok ölelésében, a Keleti-Kárpátokban vezetett az utunk. A szorosba a „Pokol kapuján” keresztül érkeztünk, majd” Pokol tornácától” a „Pokol torkába” már gyalog jutottunk el. A szinte függőleges sziklafalak, a gyors folyású patak, a hegyoldalból előtörő források lenyűgözőek voltak. Közülünk sokaknak felejthetetlenné vált ez a látvány.

Ezt követően a Gyilkos-tó felé vettük az irányt. Útközben nemcsak a keletkezésének történetével, de a legendájával is megismerkedhettünk. A tóból kiálló megkövesedett fenyőfacsonkok látványa különleges érzést keltett bennünk.

A kirándulásunkat a szovátai sókarszton kialakult Medve-tónál fejeztük be. Nevét egy kiterített medvebőr alakjáról kapta, legendája pedig egy szép boszorkányhoz kötődik. Most ünnepelte keletkezésének 150. évfordulóját.

Ez a nap a „legek” napja is volt, hiszen utunk során áthaladtunk a vidék legkisebb, legfiatalabb, leghidegebb településén, valamint láthattuk Európa legnagyobb heliotermikus tavát is.

6. nap: 2025. június 15. (vasárnap)

Vasárnapi hazautazásunk kettős érzelmet keltett bennünk. A honvágy mellett a búcsúzás szomorúsága is ránk telepedett. A hosszú utazás pillanatai az élmények felelevenítéséről szóltak. Erdély varázslatos kapuján, a Királyhágón utolsó pillantást vetettünk a szépséges tájra. Mindannyian éreztük, ide még biztosan visszatérünk.

Értékelő óra és fotókiállítás

Június 18-án, a gyerekek által bemutatott prezentációk során nem csupán képeket láttunk, és nem csak történeteket hallottunk – a diákok élményein keresztül újra átélhettük az erdélyi út minden pillanatát: a nevetéseket, a rácsodálkozást, a közös felfedezést. Jó volt látni, ahogyan az utazás nemcsak ismereteket adott, hanem összekapcsolta a résztvevőket – barátságok szövődtek, élmények mélyültek el. A fényképek mögött ott rejlett a személyes megtapasztalás, a megélt pillanat – és talán éppen ettől vált minden előadás hitelessé és különlegessé.

Az óra végén közösen megtekintettük az aulában kiállított fotóinkat. Minden kép egy-egy emléket őrzött: a néha fárasztó, mégis boldog pillanatokat, egy-egy helyszín jellegzetes hangulatát. A fényképek nemcsak a szemünknek, hanem a szívünknek is szóltak, emlékeztettek az együtt megélt pillanatokra, Erdély varázsára.

Mindannyian köszönjük a lehetőséget, hogy részt vehettünk a Határtalanul programban. Erdély szépsége, történelme és vendégszeretete örökre nyomot hagyott bennünk.