Határtalanul! 2023

“Erdély történelmi, irodalmi, természeti kincsei”
beszámoló

HAT-KP-1-2023/1-001631

Vénkerti Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola, Debrecen

A “Határtalanul” program keretében hatodik alkalommal vehettek részt hetedik osztályos tanulóink tanulmányi kiránduláson 2024. május 21 – 26 között.
A hatnapos utazás során 30 fő tanuló és 3 kísérő pedagógus ismerkedhetett Erdély természeti csodáival, történelmével, kulturális örökségével.

Előkészítő órák

2024. április 10-én és 18-án diákjaink az Okosdoboz internetes felületen 1-1 órában ismerkedtek Erdéllyel kapcsolatos feladatokkal, használták a Barangoló digitális tartalomtárat. Játékosan szereztek ismereteket az erdélyi tájakról, bővítették tudásukat a terület történelméről és kultúrájáról. Motiválta őket, hogy saját maguk választhattak a sokszínű feladatok közül.

2024. május 10-én előkészítő órát tartottunk, hogy megismerkedjünk úticélunk földrajzával és történelmével. Csákfalviné Veniger Ágnes tanárnő prezentációjában bemutatta a kiránduláson részt vevő tanulóinknak, hogy a határainkon túl is élnek magyarok, milyen a népesség nemzetiség szerinti megoszlása, milyen történelmi események alakították a jelenlegi helyzetet. Megismerkedtek Erdély történelmével, és megismerték, mi jellemzi a jelenüket.

A kirándulás részletes programjáról a tanulók előzetesen ppt-t készítettek, hogy bemutassák társaiknak azokat a helyszíneket, emlékeket, amelyeket utazásunk során meglátogatunk.

Első nap (2024. május 21.)

A kora reggeli órákban indultunk Debrecenből. Zökkenőmentesen léptük át a határt. Híres városokon és gyönyörű tájakon haladtunk át. Idegenvezetőnk mesélt a Királyhágó és a Tordai-hasadék érdekességeiről.
Először a bánffyhunyadi református templomot tekintettük meg. A templom lelkészétől (Jakab Mihály Gyula parókus lelkipásztor) megtudtuk, hogy az épület 750 éves, a legtöbb mennyezeti és fali kazettával rendelkezik a hasonló templomok közül. Megmutatta azt a koszorút, amely akkor készült, amikor Kossuth Lajos elhunyt. A templom érdekessége még a sok kézzel varrt írottas, amelyekről megtudtuk, hogy valamikor a lányok ebbe varrták bele örömüket, bánatukat.

A késő délutáni órákban érkeztünk a szállásunkra, az Andi és Bogi Vendégházba, ahol kényelmesen elhelyezkedtünk.

Vacsora után egy hosszabb sétát tettünk Korond központjába, megcsodáltuk a régi és újabb székelykapukat.

Második nap (2024. május 22.)

Ezen a napon először Farkaslakára látogattunk, ahol megtekintettük a híres székely író, Tamási Áron szülőházát, és az itt berendezett múzeumot, ahol Hadnagy Júlia népművelő előadását hallgathattuk meg. Bemehettünk egy hagyományos pajtába, ahol a gyerekekkel a régi paraszti életről beszélgettünk. Megkoszorúztuk az író sírját, és megemlékeztünk munkásságáról.

Ezután a világ legnagyobb heliotermikus tavához, a Medve-tóhoz kirándultunk Szovátára.

Míg körbesétáltuk, történetét is megismertük, és megtudtuk, hogy nevét kiterített medvebőrre emlékeztető alakjáról kapta.
Ezután Parajdon a sófeldolgozás történetével és menetével ismerkedtünk meg. Meghallgattuk az eredeti parajdi só pozitív élettani hatásait, és megnéztük, hogyan darabolják fel a bányából kikerülő sótömböket, hogy aztán számtalan különféle terméket: étkezési sót, fűszersókat, szappant, fürdősót, sólámpát készítsenek belőlük. Kaptunk ajándékba étkezési sót, és lehetőségünk volt vásárolni a termékekből.

Délben ízletes “parasztebédet” kóstoltunk: kemencében sült pityókás vert kenyeret, helyben készült lekvárokat, ízesített sajtokat, házi zsírt és vajat. Bemutatták a kenyérsütés fázisait, a sajt- és lekvárkészítés fortélyait.

A délután folyamán három korondi népi mesterséggel ismerkedtünk. Először a kürtőskalács történetéről láttunk ismertetést, majd lépésről lépésre követhettük, hogyan készül a hagyományos erdélyi kürtőskalács. Kóstolót is kaptunk a finomságból.

Ezután a 74 éves Zsuzsika néni vezetett be a szövés titkaiba, mesélt a régi paraszti életről, megmutatta az egykori női és férfi viselet ruhadarabjait. Megnézhettük, hogy egy szövőszéken hogyan születnek a mintasorok a keze nyomán. A gyerekek lenyűgözve nézték és hallgatták a bemutatót.

Végül egy sajátosan erdélyi kismesterség, a taplászat fogásaiba nyertünk bepillantást. Megtudtuk, hogy csak az 1000 m fölött, bükkfán termő taplógomba alkalmas a feldolgozásra. Különböző dísztárgyakat, egyszerű eszközöket készítenek belőle. Az új igények szerint az állati bőrt is helyettesítheti, mint vegán termék. A mester elmondta, hogy nehéz fizikai munka ez, egy-egy alkalommal 50-60 kg taplógombát cipelnek le a hegyről. Majd megmutatta, hogyan munkálják meg a nyersanyagot.

Harmadik nap (2024. május 23.)

Reggeli után Székelyderzs felé indultunk. Út közben megtekintettünk egy szénégető boksát, éppen tömörítették a faanyagot.

A székelyderzsi unitárius templom Székelyföld egyik legrégibb és legjelentősebb műemléke, amely a falu központjában áll. A részben román, részben gótikus stílusú vártemplom nemcsak az istentiszteleteknek adott helyet, hanem ide menekülhettek a lakosok, és ennek tornyában tarthatták (és tarthatják ma is) a füstölt kolbászt, szalonnát. Körben az udvar fedett részében a gabonát és egyéb szemes terményt tárolhatták.

Fehéregyházán a Bem József tábornok vezetésével 1848. július 31-én lezajlott csatáról, és az ott elesett magyar hősökről hallhattunk előadást, majd megtekintettük az emlékmúzeumot. Az emlékhely aljába az ütközet után 400 honvédet temettek el közös sírba. Itt tűnt el Petőfi Sándor is, szobránál kegyelettel emlékeztünk a költőre.

Kőrispatak volt a következő állomásunk, a Szalmakalap Múzeum, ahol Szőcs Lajos a Szalmakalap Múzeum alapítója tartott egy tájékoztatót részünkre. A székely ember számára nemcsak ruhadarab volt a kalap, hanem számtalan dolgot kifejeztek vele: magyarságukat, életkorukat, és a mindennapi élet során sokféleképpen hasznosították. Ebédre helyben sütött, friss lángost kaptunk.

Ebéd után a búza útján jártunk, egy régi malom működéséről mesélt egy idős bácsi, majd megkóstoltuk a csodakút vizét és visszasétáltunk, hogy szalmából angyalkát készítsünk.

Ezután megtekintettük a romániai falurombolás jelképévé vált egykori falu, Bözödújfalu helyén kialakított hatalmas víztározót, és ellátogattunk az emlékhelyre, ahol kopjafák emlékeztetnek az egykori lakóházakra. Egy szívszorító előadásból megismertük az elárasztott falu történetét.

Negyedik nap (2024. május 24.)

Kirándulásunk leghosszabb autóbuszos útja állt előttünk, gyönyörű tájakon, emelkedőkön és völgyeken, végig hegyek és dombok között haladva érkeztünk meg az ezeréves határhoz Gyimesbükkre, hogy megtekintsük, hol húzódott az egykori, majd az 1940-es magyar határ, és meglátogassuk az Osztrák-Magyar Monarchia legkeletibb vasúti őrházát az Ezeréves határnál. Felújított épületében vasúttörténeti múzeumot rendeztek be, amelyet megtekintettünk. Az épület alatt a világháború idején bunkert alakítottak ki, akinek kedve volt, ide is bemehetett.

Délután Csíkszentsimonba, a Csíki Csipszgyárba látogattunk. A raktárban megmutatták a több tonna pityókát, amelyből az üzemben a finomság készül. Üvegfal mögül végigkísérhettük a gyártás teljes folyamatát, a burgonya hámozásától a csomagolásig. Az érdekes üzemlátogatás végén ajándékot is kaptunk.

Majd felkerestük a csíksomlyói Mária-kegytemplomot, amely az 1800-as években épült barokk stílusban. Ez a magyarság egyik legnagyobb zarándokhelye. Legértékesebb része a Mária szobor, karján a kis Jézussal.

Vacsora után hagyományőrző folklóresten vettünk részt. A korondi fiatalok fúvószenekara, néptáncosai és népdalénekesei bemutatóit tekinthettük meg. A házigazdák egy-egy fánkkal vendégeltek meg bennünket.

Ötödik nap (2024. május 25.)

Ezt a napot Korondon töltöttük, a helybeli iskolásokkal és a Debrecenből kiránduló összes diákkal együtt. A délelőtt sportolással telt: iskolák közötti váltóversenyek voltak, majd kieséses rendszerű futballbajnokság. Bár tanítványaink lelkesen küzdöttek, sajnos, nem sikerült helyezést elérnünk. Ebédre nagyon finom gulyáslevest kaptunk pityókás vert kenyérrel.

A délutánt sétával, vásárolgatással töltöttük.

Este táborzáró csapatvetélkedőt rendeztünk a hét eseményeiből, a kedvenc helyszínekről, érdekességekről.

Hatodik nap (2024. május 26.)

Reggel korán keltünk, hiszen hosszú út állt előttünk. Csomagolás után felkerekedtünk, és hazafelé vettük az irányt. Megnéztük Kolozsvár és Marosvásárhely néhány nevezetességét, és ismét gyönyörködtünk a mesés tájakban. Fáradtan, ám élményekkel gazdagon értünk haza a késő délutáni órákban.

Köszönjük a lehetőséget, az erdélyi utazást!

Értékelő óra (2024. május 31.)

Közösen felidéztük az együtt töltött hat nap élményeit, beszélgettünk a látottakról, tapasztalatainkról. Játékosan, szókereső és keresztrejtvény segítségével gyűjtöttük össze az emlékeket. A gyerekek megfogalmazták, hogy nagyon jól érezték magukat, számtalan élménnyel gazdagodtak. Többen elmondták, hogy először jártak külföldön, mások pedig ilyen hosszú időre még sosem voltak távol a szüleiktől. Az együtt töltött idő során új barátságok is kialakultak, az évfolyam tagjai közelebb kerültek egymáshoz. Mindannyian jó érzésekkel emlékeztek a székelyföldi napokra.

Témanap

2024. június 4-én, a nemzeti összetartozás napján a programot lezáró témanapot tartottunk. Közös iskolai énekléssel, Szarka Tamás Kézfogás c. dalával és műsorral kezdtük a reggelt. Iskolánk aulájában kiállítást rendeztünk az elkészült fotókból, ahol az erdélyi út legszebb állomásai elevenedtek meg.

Kedvcsináló órára hívtuk a 6. évfolyam tagjait, melyen néhány hetedikes tanuló saját készítésű prezentációval mutatta be a megvalósult Határtalanul programot. Reméljük, sikerült felkeltenünk érdeklődésüket, és a jövő évi pályázattal ők utaznak Erdélybe.